Baby blues & co. avagy szülés utáni depresszió és társai

A mai téma nem riogatási céllal kerül most be ide, hanem azért, hogy a megelőzést népszerűsítse. Tegnap fejeztem be Elif Safak török írónő szülés utáni (más néven posztnatális vagy post partum) depressziójáról szóló, fura hangulatú regényét. A címe beszédes: Fekete tej. 

Kedvelem az írónőt, jó stílusban ír kifejezetten női témákról. A nyugati társadalmak alapvető problémáit vegyíti némi keleti fűszerrel, a nők mindennapi gondjairól, sorsáról gondolkodik egész eredeti hangon. 

A depresszió kétségkívül egyre inkább elharapózik, a 21. század embere lépten-nyomon ki van téve a veszélynek, hogy rövidebb-hosszabb ideig tiszteletét teszi nála ez a búskomorsággal, közönnyel, ürességgel járó kór. (Némi szójátékkal élve, lassan nem kórkép, hanem korkép lesz. Ami már önmagában is eléggé lehangoló.) Ma tehát erről lesz szó, a depresszió speciális fajtájáról, mely általában a nőket érintheti, de bármily meglepő, újabban nemcsak a nőknél, de a férfiaknál is leírtak hasonló tünetegyüttest.

Az utóbbi időben számos híresség beszámolt szülés utáni negatív élményeiről, megváltozott hangulatáról, körülményeiről, miután karrierjük megszakításával a gyermekvállalás mellett döntöttek. Köztük volt Gwyneth Paltrow, Courtney Cox-Arquette és Angelina Jolie is. Brook Shields, a Kék lagúna egykori sztárja könyv formába öntötte szülés utáni depressziójával kapcsolatos érzéseit, tapasztalatait. Ezt nem olvastam ugyan (meg kell jegyezni, hogy nem kapott túl jó kritikát olvasóitól), de ha valakit érdekel vagy érint a téma, És hullott az eső címen találja meg például könyvtárban. Minden segítség jól jöhet ebben a helyzetben.

A betegség hátterében hormonális, szociális és pszichológiai tényezőket feltételeznek a tudósok. Kutatások bizonyítják, hogy a terhesség alatt a szervezet tízszer több női hormont termel, mint normális körülmények között. Ez a megemelkedett hormonszint a szülést követő 3 napban visszaesik a kiindulási értékre, és ez a változás nagyon komoly megterhelést jelent az anya számára. Éppen ezért - mivel biológiai szempontból a női test hasonlóan működik a világ minden táján - a szülés utáni depresszió bármely kultúra, vallás és ország anyái körében felütheti a fejét. És a szülőanya kora sem igazán mérvadó.

A szakirodalom számos kiváltó okot feltételez. Ezek egyike is elég lehet, hogy a nem kívánt lelkiállapot kialakuljon az anyában a baba születése után, de akár több tényező együttese is okozhatja a megjelenését. 

Nézzük meg ezekből a leggyakrabban előforduló okokat! 

Különösen veszélyeztettek lehetnek azok a nők, akik fiatalon vállalnak gyermeket, kifejezetten rossz, bizonytalan házasságban vagy párkapcsolatban élnek, vagy egyedülállóak. Fokozottabb odafigyelést igényelnek azok a nők is, akik már a terhesség alatt tapasztaltak komolyabb hangulatváltozásra utaló tüneteket. Persze nem mindig derül fény erre, hisz az anya sokszor még magának is nehezen vallja be, hogy nincs vele rendben valami, és a szégyen miatt nem jelzi környezetének, hogy támogatásra lenne szüksége. Nagy erőfeszítést igényel a probléma elrejtése, hiszen az (leendő) anya úgy gondolja, élete legszebb, legteljesebb időszakát kellene megélnie, ehelyett megmagyarázhatatlan, látszólag ok nélküli szomorúságot tapasztal. A rossz anyagi körülmények, a támogató család hiánya vagy a gyermekvállalással szemben érzett ellentmondásos érzelmek is fokozzák a szülés utáni depresszió kialakulási valószínűségét. Nem tesz jót az anya stabilitásának a hirtelen környezetváltozás (pl. költözés, hosszabb utazás). Sokakat az visel meg, hogy terhességük utolsó percéig dolgoznak szinte, és nagyon élesnek tűnik a váltás, ami a pörgő életstílustól hirtelen elválasztja őket, a csecsemő mellett törvényszerűen lelassul a legtöbb nő életritmusa. A depresszió kialakulásában közrejátszhat még egy közeli rokonnak való nézeteltérés. Ilyen például az anyóssal vagy édesanyával összekülönbözés a gyermek gondozását illető kérdésekben. Különösen erősen hat tudatalatti szinten az újdonsült anyára minden, múltban átélt lelki trauma (ezek tárháza sajnos végtelen), illetve felerősödhetnek a szorongás és aggodalom, ha valakinek a személyisége alapvetően hordozta ezeket a jegyeket.

Milyen  szintjei vannak a szülés utáni depressziónak?

1. Baby blues:

A statisztikák szerint a frissen szült nők 50-80%-ánál, általában a szülést követő 3-4. napon jelentkezik a gyermekágyi szomorúság vagy baby blues. Legfőbb jellegzetesség a változékonyság, például az euforikus boldogságérzés hirtelen átváltása sírógörcsbe. A nehezen körülírható tünetekre jellemző még, hogy a kismama gyakran csak utólag képes beszámolni ilyen tapasztalatairól.

A baby blues 7-8 napnál nem tart tovább, a félelem és levertség hullámai normális esetben hamar elcsitulnak. Ez az állapot azonban mindenképpen figyelmet érdemel, amennyiben előfutára lehet a súlyosabb szülés utáni pszichózisnak vagy depressziónak.

2. Szülés utáni depresszió:

A gyermekágyi időszak 4-6. hetén jelentkezik tipikusan, minden nyolcadik-tizedik anyát érint (azaz nem elhanyagolandó számú nőnek kell megküzdenie vele!). Tünetei hasonlóak a klasszikus értelemben vett depresszióéhoz, melyek kiegészülnek például a gyermek ellátása körüli teendők hanyagolásában, vagy a túlzott gondoskodásban. A kialakulás sajnos végbe mehet észrevétlenül, de a baby blues állapota is átfordulhat súlyosabb állapotba. 

3. Szülés utáni pszichózis:

Igen ritka, de minden esetben kórházi kezelést igényel a post partum pszichózis. A kisbaba ellátását gyakran lehetetlenné tevő állapot, általában a bipoláris depresszióhoz hasonló tünetekkel jár. Bár a szülés utáni napokban is elkezdődhet, de általában később, a 3-4. hónapban jelentkezik súlyosabb formában. Ha a környezet azt tapasztalja, hogy az újdonsült anya viselkedése bizarr, hangulata rendkívül szélsőséges, vagy éppen hallucinációk gyötrik, netán bántalmazza a kicsit, késlekedés nélkül szakemberhez kell fordulni. Nem érdemes az időre bízni az olyan furcsaságok "megoldódását" sem, ha például a kismama szélsőségesen túlzásba viszi a gyermek öltöztetését, "technikai" ellátását az érzelmi kontaktus rovására.

A betegséget tévesen "laktációs pszichózisként" is szokták emlegetni. Ez a mára már elavult elnevezés arra utal, mintha az anyatej, mint valamiféle méreg, lenne felelős a tünetekért, és a gyógyuláshoz vezető utat a tej elapasztásában vélték megtalálni. Napjainkban valószínűnek tartják, hogy a hormonális folyamatok állnak a háttérben, hiszen a kórkép előfordulása a különböző kultúrákban, sőt az elmúlt 150 évben közel azonos.

Hogyan ismerhető fel a szülés utáni depresszió?

Le kell szögezni, hogy ennek az állapotnak a felismerésében a környezet ébersége legalább akkora szerepet játszik, mint azé az anyáé, akin megmutatkoznak a betegség jelei. Csak akkor lehet orvosolni a problémát, ha gyors és hatékony segítséget kap, aki rászorul. (Ugyan a már emlegetett írónő, Elif Safak arról számol be könyvében, hogy számos terápiás lehetőség kipróbálása után a maga erejéből sikerült túljutnia ezen a 10 hónapig tartó komor perióduson, nem mindenki olyan szerencsés, hogy saját útját járva mintegy "meggyógyítsa önmagát.")

Az ismertetőjelek tehát a következők:

• állandó rosszkedv, mely nem múlik el annak ellenére sem, hogy az illető megkísérel túllépni rajta
• energiahiány, a "semmihez nincs kedvem" érzése, sírás a legváratlanabb helyzetekben (Safak például némi iróniával leírja, hogy bármin képes volt sírni, pl. a villanydrótra feldobott fél pár, kopott sportcipőt úgy megsajnálta és megsiratta, hogy bement a polgármesterhez, intézkedjen, szedjék le a cipőt, ne árválkodjon ott egyedül szegény. Akkor is, ha ez csak fikció, jól szemlélteti, hogy milyen helyzetek késztethetnek sírásra valakit, aki ebben a tünetegyüttesben szenved).
• ingerlékennyé, túlzottan érzékennyé válik 
• a múlton mereng, nem a jövő felé fordul, nem tervezget, csak hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok
• elégedetlen vagy bűntudata van, legfőképp azért, mert így érzi magát és hogy nem lesz jó (tökéletes) anyja születendő gyermekének
• szokatlanul szétszórttá, feledékennyé válik valaki
• a legkisebb dolgot is felfújja, mindenért veszekszik, amin korábban könnyen átsiklott volna
• rendszertelen alvás, ami kimerülhet abban, hogy a várandós nő alig alszik, vagy éppen ellenkezőleg, alig lehet rávenni, hogy ne aludjon állandóan
• megváltozott étkei szokások: túlzott (kényszeres) falánkság vagy étvágytalanság
• a külső teljes elhanyagolása: a személyi higiénia semmibe vétele (pl. nem tisztálkodik, nem mos hajat hetekig, a pizsamát nem szívesen cseréli utcai ruhára)
• abszolút hidegen hagyja a környezete és a külvilág történései, érdektelen, de a csecsemő körüli teendőket is csak ímmel-ámmal látja el (véleményem szerint a manapság oly divatos számítógépes játékokba való menekülés is lehet a depresszió egyik lehetséges levezetés módja)
• aszociális viselkedést tanúsít: bezárkózik, nincs kedve emberek közé menni, még egy kis friss levegőt szívni sem, elzárkózik a rokonok és barátok elől is, nem enged magához közel senkit
• szexuális érdeklődése teljességgel megszűnik, rideggé válik (és ezzel kezdetét veheti a házastársak elhidegülése)
• extrém esetben rettegés is felléphet azzal kapcsolatban, hogy nem lesz képes gondozni a kicsit, vagy egyenesen kárt tesz benne (sajnos az olyan történetek, melyek arról szólnak, hogy az anya valamilyen brutális módon ártott a gyerekének vagy a halálba menekül, pl. vele együtt kiugrik egy magas épületből, nem ritkán vezethetők vissza erre a betegségre)

Mindezek a tünetek előfordulhatnak bárkinél, aki gyermeket hoz a világra, de ha a szülést követő 3 hónapban jelentkeznek és két hétnél tovább fennállnak, akkor szülés utáni depresszióról beszélünk. Ezek közül néhány természetesen minden anyukánál kialakul, de többnyire néhány óra vagy nap alatt nyomtalanul elmúlik. Ha a tünetek annyira  súlyosak, hogy megakadályozzák az anyát a gyermek körüli teendők ellátásában, vagy hetekre elhúzódnak, esetleg öngyilkossági gondolatok is  kísérik, akkor mindenképp érdemes orvoshoz fordulni. A szakember ezekben az esetekben javasolhat gyógyszeres és pszichoterápiát is. A gyógyszerek közül elsősorban olyan hangulatjavítókat ír fel, melyek mellett lehet folytatni a szoptatást, így a kismamának attól nem kell tartania, hogy nem táplálhatja gyermekét természetes módon. Jó szolgálatot tehet a támogató családi környezet vagy egy bizalmas barátnő, akivel meg lehet osztani a kétségeket.

Kérdések:

Ha nő vagy, és van már gyermeked: Átéltél-e hasonlót a szülést követő időszakban? Esetleg volt-e  a környezetedben valaki, akit érintett ez a probléma? 

Mit gondolsz, az apáknak, akikről viszonylag ritkán szól a fáma, melyek a megküzdés lehetőségei? Hogyan segíthet a környezet a gyermekágyi szomorúságban szenvedőknek?