Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem kevés szép emlékű szilveszter éjszakám van, összesen talán kettő, azok is a tinédzser koromhoz köthetők, az meg ugye nem tegnap volt. Persze majdnem minden évben barátokkal töltöm az óév búcsúztatóját, idén ellenben még ez is kimaradt, és ezt nem is bánom. Kárpótolt érte egy kellemes séta szikrázó napsütésben és egy kiváló vaníliás latte egy pazar kávéházi teraszon, és egy jó, tartalmas beszélgetés. (előre elnézést, a kávé iránti rajongásomnak időnként hangot kell adnom)
Viszont ha már új esztendő köszöntéséről van szó, volt szerencsém egy alkalommal Hanoiban (Vietnám) eltölteni a kínai új évet, az utcán, az Ázsiában oly megszokott hömpölygő emberáradat kellős közepén a magyar és finn barátság jegyében. Nos, az tényleg emlékezetes.
Ott is láttunk tűzijátékot, és erről szól ez a poszt.
Mert kinek mit jelent a tűzijáték? És erre tényleg nagyon kíváncsi vagyok.
Nekem számos gondolat és történet jut eszembe róla, álljon ezekből néhány itt.
Először is, sokat gondolkodtam, mi lehet a valódi rendeltetése. Mert az csak egy dolog, hogy gyönyörű és arra a néhány percre megajándékoz az időből való kiszakítottság érzésével. Ahogy tegnap lopva elnéztem az utcában a petárdákat és a mindenféle rakétákat gyermeki izgatottsággal fellövő embereket (és nemcsak a kamaszgyereket meg a vállalkozót, aki a gyerekeinek mutatta büszkén, milyen nagy volumenű csinnadrattát tud a szépen művelt kertjében rendezni, hanem az igen rangos belgyógyászt, akit életemben először láttam ilyen szerepben, és hát meghökkentem, el kell ismerni), rájöttem, hogy ez is egy kísérlet az afölötti örömködésünkre, mégoly értelmetlennek tetszik is, hogy az élet győzedelmeskedik az elmúlás felett. Mintha arra a rövid időre minden szörnyűség és borzalom feledhető lenne.
Még az is eszembe jutott a tűzijátékról, amikor két és fél éve épp csak megismertem K.-t, ott álltunk a dombon az augusztusi ünnepségen és kitekeredett nyakkal, szájtátva néztük az égbe pottyanó csóvákat. Aztán K. lenyomott egy konyakot, és hajnalig roptunk egy sörsátorban valami tüctüc zenére. Az a tűzijáték rég volt, K. már több, mint egy éve meghalt, mellrákban. Nem túl sok időt lehettünk együtt, de annál több vicces és kevésbé vidám pillanatban volt részünk. Kétségtelen, K. élni tanított.
Nagyapám mesélte, hogy ki nem állhatja a tűzijátékot, mert mindig a háborúra és a bombázásokra emlékezteti a zaja. Tizenhat évesen elhurcolták, hogy fiatal munkaerőként a német hadipart erősítse valami isten háta mögötti gyárban. Egész életében utálta a tűzijátékot. Azt is mondta egyszer, mikor még élt, ne használjam azt a kifejezést, hogy "borzasztóan szép" (még akkor se ha az egy létező szókép, oxymoron), mert manapság olyan dolog vagy jelenség, amire ezt lehetne mondani, nem nagyon létezik.
Egy példát hozott rá, azt mondta, hogy amikor a bombák hulltak az égből, és felrobbantak, az iszonyúan szép volt, a látvány páratlan, csak épp mindenki tisztában volt vele, hogy emberéletek esnek áldozatul. Sose tudta elfelejteni azt az élményt, amit legtöbbször egy sártól tocsogó árokban élt át és egy idő után már félni se tudott, annyira részévé váltak a háború történései.
Volt olyan szakasza is az életemnek, amikor én se tudtam örülni a tűzijátéknak, sőt kifejezetten gyűlöletes volt számomra, hogy míg mások ünnepelnek, én a nagy fal közé zárva vártam valamit, amiről azt gondoltam, már soha nem jön el. De erről majd máskor. Nagyon hosszú történet.
Aztán fontos szempont, hogy a kutyák többségének szintén kínzással jár a hatalmas fény-és hanghatás, ami a tűzijátékot kíséri. Szegény állatok, fogalmuk nincs, mit művelünk mi kétlábú gazdáik az évnek ezen a néhány kivételes napján, nyilván azt gondolják, megőrültünk hirtelen. Mióta a kutyám öreg és megsüketült, már nem érdeklik ilyen világi hívságok, ám régen hetedhét határba menekült, árkon-bokron túl futott, ha nem került a házba be időben.
Fáradok, így feladom a mai napi gondolkodni valót:
Te teszel-e fogadalmakat az újévre? Betartod vagy bűntudattal küzdve, de megszeged, amit megígértél magadnak? És még csak nem is telik el túl sok idő?
Szereted a tűzijátékot és az ilyen fajta ünneplést?
Hogyan töltöd az év utolsó napját?
A) Szeretem a tűzijátékot. Látványos és ünnepi. Én még nem vagyok negyed évszázados sem, de mégis nekem inkább már a gyerekkoromhoz kötődik. Régen mindig lázasan vártam a nagy durrogtatást. Papucsban, köntösben szaladtam fel a 4. emeleti porolóerkélyre apukám után, hogy együtt nézzük a Turult kivilágító tűzijátékot, vagy a Csónakázó tónál magasra lőtt színpompát. Ma már valahogy nem ugyan az. Mindenki, mindenhol lövöldözi a rakétákat, a Csónakázó fái fölött már nem sok látszik, és nincs az a gyermeki öröm. Most szilveszterkor nem is mentem ki megnézni a tűzijátékot, csak a szemem sarkából láttam, ahogy színeket vált a kis ablak.
VálaszTörlésB) Érdekes a gondolkodni valót adtál. Körülöttem nem sokat tesznek újévi fogadalmakat. Én szoktam. Mert ilyenkor nagy bennem az elhatározás, de jól átgondolom előtte, hogy mibe vágjam a fejszémet. Pl. így tettem le a cigarettát végleg. Ha valamiért megszegem, akkor is vissza tudok lépni az elhatározásom mellé. Idén viszont változtattam, egy jó nagy általános fogadalmat tettem: Vigyázz magadra! És kereken egy tucat célt tűztem ki. Olyasmit, hogy idén elmegyek egy hetet nyaralni, csináltatok egy teljes orvosi kivizsgálást, beiratkozom egy francia tanfolyamra, színházba fogok járni ésatöbbi ésatöbbi... Szeretek versenyezni magammal. Igyekszem hogy az év végi összegzés 12/12 legyen.
C) Sokáig úgy voltam, hogy a szilveszter is ugyan olyan este, mint a többi. Mióta a testvéreimmel nagy hacacárét csapunk, egy igazán különleges élmény minden évben. Szeretek reggel úgy kelni, hogy ez egy utolsó nap, kicsit más mint a többi. Szeretek sütni, főzni, készülni az estére. Szeretek fodrászhoz menni, vadóc sminket feltenni, új ruhába bújni és fülig érő mosollyal elindulni a családdal. Szeretek önfeledten nevetni, hólyagosra táncolni a talpam, berekedésig énekelni. Szeretek éjfélkor elpityeredni a himnuszon Szeretek pezsgővel koccintani, mikor a jókívánságok nem csak üres frázisok. Szeretek hajnalban a dermesztő hidegben visszasétálni az ágyig és abban a tudatban elaludni, hogy valami elkezdődött, valami új, valami jobb és most minden csak rajtam áll.
Jaj, de jó, Rami, szóval sikerült a kommentelés! Tehát megvan a módja, mégoly bonyolult is:)
VálaszTörlésLegjobban az utolsó válaszod gondolkodtatott el... igen, így is lehet búcsúzni az óévtől... azokkal lenni, akiket az ember igazán szeret.
Most döbbentem rá igazából, a soraidat olvasva, nekem mindig az volt a szilveszterben furcsa, hogy számomra idegenekkel töltöttem. És ez nem az a nap, amit így akarok eltölteni, önfeledten bulizni máskor, más formában is lehet. Köszi a felismerést és a blog első megjegyzését:)
Na akkor én is :)
VálaszTörlésNem szoktam újévi fogadalmakat tenni, soha. Mindig is úgy gondoltam, hogy nem akkor kell megfogadni valamit, ha a naptárban váltás van, hanem akkor, ha az életünkben jön el a váltás ideje. Amikor már azt érezzük, hogy "na most már tényleg nem mehet ez így tovább". Most így visszagondolva, én már jó régóta nem teszek semmiféle fogadalmat. Valahogy szép folyamatosan, szinte észrevétlen próbálok változni, változtatni, ha úgy érzem, hogy kell. Régen persze állandóan fogyóztam, az ezzel járó fogadalmakkal együtt... Ma már ez sincs. Öregszem :)
Tűzijáték: gyerekkoromban, amikor csak a tévében ill. akkor láttam, ha augusztus 20-án felmentünk Bp-re, odavoltam érte! Aztán lett a mi városunkban is, még akkor is szerettem. Aztán mióta boldog-boldogtalan fellőheti, már utálom. Elveszett a varázsa, ráadásul iszonyú robajjal jár. Arról nem beszélve, hogy manapság már az állam tök hosszú tűzijátékokat csinál aug. 20-án, irdatlan pénzért - tiszta pazarlás. Kit köt le ez fél óráig???
(Az az egy szerencse, hogy Lillus éjszaka nem ébred fel rá.)
Megboldogult fiatal koromban mindig buliznom kellett szilveszterkor, akkor éreztem jól magam. Kb. mióta bekötötték a fejem, de főleg Lilu születése óta már igényem sincs rá. Elvagyunk itthon, nézzük a pocsék műsort a tévében, aztán bealszunk :) Azért éjfélig kihúzzuk, azt muszáj! Állva végighallgatjuk a Himnuszt, boldogat kívánunk egymásnak, aztán jó éjt...
(Olyan érdekes, hogy mennyi minden átértékelődött már az életemben.)
Megfogadtam, hogy nem teszek fogadalmat... azaz inkább csak egyszerűsítettem a dolgon: nem megfogadom, csak "megszuggerálom", hogy ez egy jó év lesz. És ha ez egy jó év lesz, akkor bizonyára rá fogok jönni arra, hogy mikor és hol kell változtatnom esetleg ahhoz, hogy a dolgok jó és egyre jobb irányba forduljanak.
VálaszTörlésMost ahogy belegondolok, legutóbb a szülinapomon volt ilyen majdhogynem fogadalmam, bár az inkább kívánság volt a "csodatevő szülinapi gyertya elfújása esetén" :)
A tüzijátékot imádom. Ilyenkor ismét előszökken belőlem a nem is nagyon elbújt gyermek, és tágra nyílt szemekkel csodálom az égi csodát. Most szilveszterkor ismerősöknél voltunk, tömbben, emeleten. Éjfél, Himnusz, BUÉK... a többiek (pedig majdhogynem egyidősek vagyunk): irány az asztal, virsli-mustár-együnk... én pedig ugyanazzal a lendülettel szinte szaladtam az ablakhoz, hogy lássam a tó irányában látható fényeket. Mert nem lehet megunni.
Az utóbbi években egészen változatos skáláját próbáltam ki a szilveszterezésnek... onnan kezdve, hogy szervezett szilveszteri bulin voltam Csepregi Éva főszereplésével az "istenhátamögött", aztán szülővárosomban egy kissé lerobbant helyen csupa tini között, aztán nagy társaságban, sok baráttal, voltam otthon is, csendes-ülős szilveszteren, szűk családi körben, voltam utcabálon Győrben... ezt a legutóbbit friss barátok között, nyugis beszélgetős-kártyázós "partival" ünnepeltem. Mindet tudtam szeretni. De egy biztos: kell, hogy legyenek ünnepeink. Kell a szilveszter.
Hmm.. a nevem miért nem írja ki? :S (JamiC voltam :)
VálaszTörlésSajnos nem tudom, viszont jó látni a soraidat olvasva, hogy neked milyen sokat jelentenek az ünnepek, különösen a szilveszter és meglátod a szépet abban is, amit sokan mások már elcsépeltnek tartanak. Talán ez is csak döntés kérdése, mint ahogy az optimizmus és annak ellentéte is valahol az, legalábbis hajlamos vagyok ezt hinni. Köszönet a megosztásért!
VálaszTörlés