2013. január 3., csütörtök

Idő, idő, te drága!

Eszembe jutott, hogy a napokban Ram Dass Az öregedés művészete c. könyvében is olvastam az időről valami érdekeset. Arról ír, hogy az időnek több lehetséges értelmezése is van. Adva van először is ugye az objektív idő, amit mérni tudunk, amit pontosan meg tudunk mondani, ha rápillantunk az óránkra. Aztán beszélhetünk a pszichológiai időről. Ez annak felel meg, ami a mi szubjektív, belső időnk. Dass, mivel a könyvében elsősorban az idős korra fókuszál, ebben a korosztályban vizsgálja a belső időérzékelés kérdését. 
Szerinte ahogy öregszünk, egyre lassabban telnek a napok, az órák, viszont az évek múlását rendkívül gyorsnak élik meg az idősebbek. Főleg azok, akik a nyugdíjba vonulás után nem találnak maguknak semmilyen élvezhető tevékenységet (a valódi, aktív hobbiról vagy időtöltésről beszél, nem kizárólag az unokákra való vigyázásról, bár az is fontos és értelmes elfoglaltság a nagyszülőknek).
Emlékszem, gyerekként nagyon lassúnak éreztem az időt. Igen korán magamra eszméltem, figyeltem a külvilágot. Olyan két-három éves koromból vannak egészen élénk élményeim. Vissza tudom idézni, amikor a lakótelepi lakás konyhájában ülve két teljes órán át ültem és csak néztem a kvarzóra kijelzőjét. Csodáltam, ahogy minden egyes perccel más szám jelenik meg az orrom előtt, és szorongattam az órát, miközben arra gondoltam, milyen fura dolog is az idő, hiszen én ezt a percet már soha nem fogom megélni többé. Melankóliára hajlamos kisgyerek voltam, ezt is egyfajta szomorúsággal vettem tudomásul. Olyan kilencéves lehettem.
Kamaszként verseket írtam arról, sőt még a szobám falára is kipingáltam festékkel valami olyasmit, hogy "18 éves akarok lenni! Felnőtt!" - sürgettem volna az időt. Persze a kamaszkor most visszatekintve olyan gyorsan robogott el felettem, hogy az csak na. Meg az egyetemi évek is, pedig az öt év nem kevés. S ha lehet, az utóbbi éveket még sokkal gyorsabban múlónak érzem. Aztán volt két olyan év, amikor átélhettem, hogy milyen lehet idősnek lenni, ha az ember nem egészséges. Iszonyú lassan telik az idő, a gondolatok beszűkülnek, az csak olyan fél-létezés. Én így éltem meg. 
Egészen eddig a pszichológiai, a megélt időről meséltem, van még egy: a kulturális idő. Rossz hírem van sajnos. Aki a világnak erre a fejlett, nyugati felére született, annak a kulturális idő is hihetetlen sebességgel halad, és ezt érzem a saját bőrömön is (Kulturális időnek nevezzük egy társadalom saját elfogadott haladási ütemét, amelyet a technológiai fejlettség mértéke határoz meg - ugye nem is kérdéses, mi hova tartozunk, hisz per pillanat én is egy számítógép előtt ülök?) Azt mondják, ki mihez szokott hozzá, azt veszi természetesnek, szerintem viszont ez a fejvesztett rohanás számos lelki baj okozója, és ezért vagyunk mi kevésbé boldogak, akik az ún. civilizált részén élünk a világnak.
Ezt meg is indokolom. Jártam olyan helyen, ahol úgy éreztem, mintha valódi időutazást tettem volna. Pl. Kambodzsa és valamilyen szinten még Erdély is ilyen volt nekem, hogy ne kelljen messzire mennünk. Az ilyen helyeken (milyen ellentmondásos, hisz általunk elmaradottabbnak ítélt vidékekről van szó) egyszerűen nem tehet mást az ember, felveszi az ottani ritmusát az életnek, azaz a "felveszi" nem is jó szó, inkább leteszi az előző hajszoltságot és belesimul egy lassabb, önmagáért való, önmagában is értékes létbe. Páratlan élmény.
Nagyon úgy tűnik, a felsorolt időfogalmak kevéssé változtathatók, illetve van azért néhány megoldás, de mind eléggé drasztikus. Hogy egy példát mondjak: mondjuk megváltoztatod a kulturális idődet alakító feltételeket. Ezt nyilván úgy lehet kivitelezni, hogy egy más helyre költözöl (erre egyre többen vágynak, és a legkézenfekvőbb módjának a tanyára vagy kisebb falvakba való település is megoldás lehet), de ha nem mész nagyon messzire, csak egy részét élvezheted a lassuló idő előnyeinek. És nem is biztos, hogy mindenki le akarna mondani azokról a dolgokról, amit a gyors élettempóért cserébe kap. Hisz megvannak annak a szépségei is nyilván.
A kérdések, amelyek a témához kapcsolódnak:

Miként éled meg az időt jelenlegi életszakaszodban? Más volt ez fiatalabb korodban? Milyen élményeid, gondolataid vannak konkrétan az idő múlásával kapcsolatban? Hogy érzed: barátod vagy ellenséged-e az idő?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése