Kapcsolatok hálójában

Teljesen véletlenül jött a ötlet, hogy ma a szociometriáról írjak, és elmondjam az ehhez fűződő tapasztalataimat. Ha már deklaráltan kis önismereti jellege is van a blognak, akkor szép papírba csomagolva kaptok néha pár szem magatokba nézős énbonbont, ami remélem használatra és megfontolásra érdemes. Az igazság persze az, hogy egészen másról akartam ma mesélni... sebaj, mindez jól mutatja, mennyi téma kavarog egyszerre a fejemben.

Az úgy volt, hogy nem is olyan régen lett vége egy közel kétéves pszichodráma csoportnak, aminek tagja voltam én is. Ott ismerkedtem meg közelebbről a szociometria fogalmával, talán még az első év vége felé, és ráharaptam a témára (valószínűleg már korábban is hallottam a szót, elképzelhető, hogy vizsgáztam is belőle, de sosem gondoltam tovább, mennyire fontos és jópofa dolog is ez).

Mindig is foglalkoztatott, melyik életszakaszomban kik és miért válnak igazán fontossá nekem, és én kiknek leszek fontos, kikkel szakad meg a kapcsolatom (átmenetileg vagy végleg), és ennek vajon mi oka lehet azon kívül, hogy mondjuk már nem dolgozunk együtt, nem járunk egy kurzusra, elköltözünk stb.
Szóval, azokról a viszonyokról beszélek, amelyek elvileg fontosak, intimek és egy idő után valamilyen irányba elmennek: egyre mélyülnek (és ezzel egyre stabilabbá, kölcsönösen támogatóvá válnak), lanyhulnak vagy éppen véget érnek.
Bölcs nagyapám látva az ilyen jellegű tipródásaimat, miszerint nehezen tudom feldolgozni az emberek ki-bemászkálását az életembe, és ez már egész fiatalon jelentkezett nálam, azzal a szemléletes példával próbált meg vigasztalni, hogy képzeljek el egy zakatoló vonatot, amin éppen utazok valahová, és rajta az utastársakat. Nagyapám eléggé szókimondó ember volt és ismerte makacs természetemet, úgyhogy mikor az élet nagy kérdéseiről méláztunk, mondhatom, sosem dajkamesékkel szórakoztatott. A lényege a vonatos példának, hogy mindig lesznek az állomásokon fel-és leszállók, akik jönnek-mennek az életünkben. Nem kell mindenki után könnyeket hullatni, ha egy kapcsolatnak vége, és ez már bizonyos, érzelmileg le kell zárni, még ha ez eltart is egy darabig. Nem jó pocsékolni továbbí energiáinkat a már halott kapcsolatokra, mert ha ezt tesszük, nem lesz kapacitásunk az újak és gyümölcsözőek kialakítására. Kissé kegyetlennek hangzik, de működő jó tanács.

No de mi is az a szociometria? Mielőtt még tovább taglalnám a témát, tisztázzuk röviden.

A szociometria a csoporton belüli társas kapcsolatokat igyekszik feltárni. A módszert J. L. Moreno dolgozta ki elsősorban azért, hogy egy tartós célra létrejött csoport légköre javulhasson (és egyébként ő a pszichodráma atyja is, meg még sok minden más kiötlője, szerintem három életre való munkát végzett el, amiért respekt neki).

Ez a módszer nemcsak az egyén helyét mutatja meg a társas mezőben, hanem magát a közösséget is jellemzi, a tényleges viszonyokat térképezi fel. Pontos információt ad a kötődésekről, megmutatja az adott csoport hierarchiáját, kapcsolatait, az együttműködésre való készséget (azaz hogy ki tölt be vezető szerepet, ki ragadja magához az irányítást és ki húzódik meg inkább a háttérben, mert ezek az első pillanattól alakítanak egy csoportot).

Alapvetően a módszer kérdőívekkel dolgozik. Válaszolni kell a tagoknak, kikkel szimpatizálnak, kik ellenszenvesek vagy semlegesek, nyilatkozni kell, mit gondolnak a társak képességeiről, stb. Szerintem egy több embert foglalkoztató munkahelyen vagy irodában, de tanári karban sem haszontalan ilyet csinálni időnként. Ha kiderülnek a turpisságok, azaz hogy ki-miért-kivel van jóban vagy éppen nem, akkor a hangulaton a feltáró beszélgetések segítségével bődületes nagyot lehet lendíteni és a munkavégzés is hatékonyabbá válik. Elvégre érző emberi lények vagyunk, nem robotok.

Ami számotokra sokkal érdekesebb lehet, az most jön, erre tényleg érdemes odafigyelni. Ez nem más, mint a szociogram. A szocigram leegyszerűsítve egy ábra, amin a kapcsolati hálót térképezhetjük fel. Igaz, hogy alapvetően csoportok, közösségek viszonyaira alkalmazzák a szakemberek, és meglehetősen kötöttek a szabályai, de nekünk mutattak egy nagyon jó gyakorlatot, amit én többször el is végeztem azóta. Hogy is kell csinálni?
Fogj egy pénzérmét, meg egy A4-es lapot, amire az érme körberajzolásával középre rajzold be magad, vésd oda: Én. Aztán ugyanazt a pénzt használva tüntesd fel a számodra kulcsfontosságú személyeket, akik igazán fontos szerepet töltenek be az életedben. Gondolhatsz bárkire, nem kizárólag a családra. Helyezd el a kis "bogyókat" a lapon érzés szerint. Ne gondolkodj túl sokat, általában az első sugallat a leghitelesebb. Tehát vesd papírra azok neveit, akik első blikkre eszedbe jutnak. Fontos ember alatt nem csak azokat értem, akikkel kellemes és szeretetteli viszonyt ápolsz, hanem akik benne vannak a mindennapjaidban, netán állandóan körülöttük forog az agyad valamilyen okból, mondjuk mert dühítenek vagy megbántottak.(Figyelem! Ha ezt most valóban meg akarod csinálni, állj meg itt az olvasásban és kezdj el azonnal rajzolni! Ha tovább mész, már nem ugyanaz lesz az eredmény, mert rögtön ezután adok egy-két fogódzót az értelmezéshez.)

Amiket érdemes átgondolni:
Kik kerültek fel a lapra? Miért pont ők? Van, aki fontos és valamiért mégis "lefelejtetted" a lapról? Az se véletlen ám! Érdemes végig járni, miért hagytad őt vagy őket le. Ami még nagyon sokatmondó, az a kis körök hozzád való viszonya, hogy térben mekkora a távolság köztetek. Rád vannak-e "cuppanva", azaz (szinte) érintkezik a kis köreitek fala vagy a lap csücskébe száműzted őket? Vajon mi az oka? Van tipped?

Elárulom, hogy én kb. félévente végzek egy ilyen kis tesztet, hogy tudjam, hol állok most éppen a kapcsolataimban. Hihetetlen, és lehet, hogy csak a személyiségemből fakad, de mindig eltérő képet fest a rajz. Jó rácsodálkozni. Minden alkalommal össze szoktam hasonlítani az előzőekkel, és nagyon sokat megértek a kapcsolataim változásairól, a barátaimhoz, ismerőseimhez való viszonyulásomról és magamról. Persze azért a mag mindig ugyanaz. Csak a kis planéták körülötte különböző pályán mozognak. 

Hát akkor mára ennyit. Majd meséljetek róla, mire jutottatok. Kíváncsi vagyok.

(Kommentelni közvetlenül a blogon sajnos csak Google fiókkal lehet továbbra is a legjobb tudomásom szerint.)