2013. január 15., kedd

Szerelem vagy valami ilyesmi


Mára azt terveztem, hogy a szerelem fajtáiról írok egy keveset. Hálás téma a szerelem, ezer oldalról meg lehet közelíteni, és ígérem, meg is fogom, mindig egy-egy különleges aspektusát körbejárva ennek a nagyszerű és utánozhatatlan érzésnek és mindennek, ami vele jár. A lélektan köztudottan szereti a kategóriákat, elméleteket, különböző rendszereket, megkockáztatom, a skatulyákat. Miért pont a szerelmet hagynánk ki a a sorból? A mai kaland azért lesz izgalmas (legalábbis szerintem), mert miután megismeritek a szerelem pszichológia által behatárolt típusait, el lehet merengeni, hogy az életetekben érzett szerelmek melyik csoportba tartoznak. Azt gondolom, soha nem érezhetünk ugyanúgy egy újabb kapcsolatban, bár mondják, a szerelem örök. Nos, most fény derül rá, melyik stílusát gyakoroltuk vagy gyakoroljuk éppen a szerelemnek. Essék először szó a szerelem különböző fajtáiról, majd jöhetnek a stílusok, amelyekhez egy teszt linkjét is mellékelem.  
  • A romantikus vagy szenvedélyes szerelem teljes bevonódást és feloldódást jelent a másikkal való kapcsolatban. Szélsőségek között ingadozik a szerelmes, ez amolyan speciális létezési állapot az eksztatikus öröm és a gyötrelem között. Itt van az, hogy az ember az egyik pillanatban még a felhőkben jár, és nagyon sérülékeny, ha például nem tud azonnal kontaktust teremteni a párjával (vagy akit annak vél), valamint jó adag feszültséget él át, amelyet a mielőbbi találkozás oldhat fel egészen. A szenvedély fellobbanásakor az agyban különböző hormonok aktivizálódnak. Hatásukra csökken az alvásigény, a szerelmesek nagy erőfeszítésekre lesznek képesek, még a hegyet is elhordanák puszta kézzel. A szerelem biokémiájáról még mesélek.  
  • Következő a sorban a társi vagy házastársi szerelem: az iránt érzünk így, akivel életünk mélységesen összefonódik, aki egy életre társunkká válik. Az intimitás és elköteleződés maximálisan megvan a felek között. Kölcsönös, érzelmekkel átitatott, gondoskodó kapcsolat.
  • Altruisztikus szerelemnek hívjuk a házastársi szerelem még elmélyültebb formáját. S mint ilyen, szerintem ritka madár! Abszolút célja az, hogy a szeretett személyt boldoggá tegyük. Hosszú időn át egymásra hangolódó, nehéz élethelyzeteket együtt megélő és megoldó párok között alakul ki. A múltkoriban láttam egy dokumentumfilmet egy harmincas házaspárról, akik egy hatalmas, pusztító erejű hóvihart vészeltek át egy magas hegyen egymásra utalva. Hegyet mászni indultak, miközben hirtelen kitört a vihar. Csak annak köszönhették, hogy kibírták az embertelen megpróbáltatásokat, hogy képesek voltak tartani egymásban a lelket, és ez a közös élményük olyan meghatározó volt számukra, hogy örök hűséget fogadtak egymásnak. Úgy nyilatkoztak, hogy ez a momentum egy életre összeköti őket. Megindító volt.
  • Bolond szerelem: kényszeres, beteges, bizonytalansággal, érzelmi függőséggel, túlzott ragaszkodással, az érzelmek állandó hangoztatásával és kikövetelésével jellemezhető. A kapcsolat megszakadása után súlyos depressziós állapot következhet be. Gyötrődést, válsághelyzetet okozhat, nem egyszer kriminális cselekedetekhez, például öngyilkossághoz vezet.
  • Beteljesült szerelem: Van benne némi fel-fellobbanó szenvedély, és életre szóló elköteleződést jelent, egyértelműen a másik melletti döntünk. (joggal kérdezhetjük, hát azt meg honnan tudhatjuk előre? Hát igen, csak hosszú-hosszú évek után tudhatjuk majd meg a talányt, vajon ilyen szerelemre "váltottunk-e" jegyet) Ami viszont kétségtelen: bensőséges, egymásra nyitott kapcsolat ez, melyben a másik embert önmagáért szeretjük. Gyökössy Endre „felelős szerelemnek” hívja. Élethosszig tart, és a személyiség teljes kibontakoztatására is lehetőséget teremt. 
  •  
Itt van mindjárt „Eros”: Szenvedélyes, elsősorban fizikai szinten jelentkező vonzalomra hivatkoznak így, melyet elsősorban a szerelem tárgyának idealizált külseje vált ki. Szóval nagyon bejön nekünk valaki, hogy érthetőbben fogalmazzak. A belbecs viszont nem egy meghatározó tényező ebben az esetben. A „Ludus”  a játékos szerelem. Felszínes, szenvedély nélküli, kellemes feszültséget okozó évődés, flört, tele izgalommal, jóleső, laza érzésekkel. Mit gondoltok, kiknek a kedvence ez? Hát, természeténél fogva zömében a férfiaké. Ezzel nem minősítünk, így figyelték meg. A „Storge”-ének a lényege a barátság, melybe vegyül azért egy csipetnyi erotikus vonzalom is. Na, nem olyan hű de sok, itt tényleg inkább a kölcsönös bizalom a fő összetartó erő. „Pragma”a befektetéseket, azaz a kapcsolatba feccölt energiát és javakat, illetve a nyereségeket számon tartó, enyhe erotikus vonzalommal jellemezhető stílus.
Mania”. Aki ilyen stílust képvisel, az nem számíthat igazán kiegyensúlyozott, harmonikus viszonyra. Ez a neurotikus jellegű szenvedélyes kötődés, inkább fájdalmat, gyötrődést, mint örömet okoz.  Féltékenységgel, drámai szakításokkal és szenvedélyes kibékülésekkel jár együtt. Nem tudom, mennyire nevezhető egészségesnek, mindenesetre ezek azok a párok, akiknél a bizalom háttérbe szorul, ezért gyakoriak az ellenőrizgetések, számonkérések, és egymás szabadságának a korlátozása. „Agape”: Önzetlen, ajándékozó szerelem ez, az altruisztikus szerelemmel rokon. A létezésnek úgy adni értelmet, hogy a szerelmesek egymásban vesznek el. Nagyon gyakori, hogy amikor az ilyen szerelmet átélő, hosszú évtizedeket egymással leélő házastárs a férjük vagy a feleségük halála esetén nagyon rövid időn belül "utána halnak" életük legmeghatározóbb szereplőjének. Igazán ritka ma már az ilyen szerelem, egy-két szép példát látok még magam körül, de nagyjából kezd kiveszni. 
A nők a baráti és a pragmatikus szerelmi stílust részesítik előnyben, bár talán nem okoz nagy meglepetést, hogy köztük gyakoribb a mániás és neurotikus szerelmi stílus is. 

Íme a teszt, amellyel megállapíthatod, melyik stílus jellemző rád vagy jelenlegi párkapcsolatodra.

Megfontolásra érdemes:
Te melyik szerelmi típust részesíted előnyben? Melyikben érzed úgy, hogy ki tudsz teljesedni?
Melyek a tipikusak így a XXI. század elején ? Befolyásolja-e a kor szerinted?

1 megjegyzés:

  1. Megint érdekes témát vetettél fel!
    De... mi van akkor, ha az eddigi kapcsolataimat (beleértve a jelenlegit) nem tudom besorolni a fenti kategóriákba? Jó, persze, tudom, hogy ezek olyan mondvacsinált kategóriák csak, de akkoris...
    Megcsináltam közben a tesztet is, amit linkeltél... kettőre egyforma pontszámot kaptam :) (lehet, hogy kissé felemás vagyok :))

    Hát, akkor belekezdek az elemzésbe...
    Volt egészen nagyon plátói "szerelmem" (még csak kézfogás se volt!), volt olyan, amiben egyértelműen én voltam a teljesen alárendelt fél... volt, amiben úgy gondoltam, hogy igazi (lelki)társak voltunk, aztán kiderült, hogy annyira azért mégsem - egészen másképp képzeltük az életünket. Volt nagyon kötetlen is - utólag azt mondom, hogy szerencsém volt, hogy sérülésmentesen tudtam azt megélni.
    Azt hiszem mindig az épp aktuálisat a legnehezebb besorolni, megmondani, hogy az épp milyen - ugye?
    Ezen még gondolkodnom kell. (ha rájövök, majd írok :))

    VálaszTörlés